Ha azt gondolod, hogy a főzés képessége velem született, akkor tévedsz. Ugyan rengeteget tanultam az Anyukámtól, de az igazi fejlődés akkor kezdődött meg az életemben, amikor tudatosan elkezdtem képezni magam és elkezdtem kialakítani azt a főzési stílust, ami az én ízlésemnek megfelelő. Akkor kezdtem élvezni az egészet, amikor önmagam lehettem a konyhában és végre görcsölés és ideg nélkül tudtam főzni. Amikor elfogadtam, hogy ha sikerül az étel, az szuper, de ha nem, akkor sincs világvége, tanultam valamit. Nekem sem sikerült minden, rengeteget kellett tanulnom, gyakorolnom. 

Amikor 2009-ben megszületett a lányom és a férjem az ideje nagy részét home office-ban töltötte kénytelen voltam minden nap valami meleg ételt az asztalra tenni. Mindig is érdekelt a főzés.  Már gyerekkoromban Anyukám mellett a konyhában szívtam magamba, hogy a főzés egy jó dolog. Leginkább a világok konyhái érdekelnek, sokat olvastam ebben a témában.

Ennek oka talán abban gyökeredzik, hogy a világ mindig is érdekelt. Gyerekkoromban hihetetlen módon vonzott az afrikai törzsek élete, az eső erdők sokszínűsége és a múmiák és piramisok rejtelmességé. Mivel gyerekként nem sokat utaztam valójában azzal, hogy az utazás számomra egy mély, szívből jövő szenvedély, csak fiatal felnőttként szembesültem. Azonban nem az a fajta utazó vagyok, aki történelmi helyszíneket, fontos nevezetességeket látogat.

Én a helyiek életében, a piacaikon, az étkezéseiken érzem jól magam, a kultúrájuk érdekel, az ahogyan élnek, amiben hisznek. Akárhol jártunk eddig a világban azt tapasztaltam, hogy az étkezéseknek, a főzésnek komoly szerepe van a helyiek szociális életében. Kiváltképpen igaz ez a fejletlenebb országokra. Az alapanyag és a hagyományok tiszteletének fontossága ezekben az országokban szinte arcon csap. Engem mindig magával ragad, imádom nézni azt a lelkesedést, ahogyan az ételhez nyúlnak, ahogy együtt fogyasztják. Valahogy a gyermekkoromra emlékeztet, előjönnek a képek, melyek megmaradtak bennem, a nagymamám sült csirkéje, anyukám töltött káposztája, a közös ebédek, a húslevesek, a szabadtéri közös szalonnasütések. 

Itthon ezzel ellentétben sokszor azt tapasztalom, hogy sokaknak nem adatik meg, hogy a főzést és annak szeretetét már gyerekkorukban magukba szívják, így felnőttként szembesülnek az alapok hiányából adódó problémákkal. Nem ismerik az alapanyagokat, nem tudják mit kell csinálni velük és miért. Ebből kifolyólag hiába van tele az internet receptekkel sokszor kudarcba fulladnak az eredménnyel. Nem sikerül, rossz lesz a végeredmény. Azt gondolják, hogy nekik ez sosem fog sikerülni. 

Ennek nem kell így lennie! Ezen lehet változtatni! 

A blogokat, szakácskönyveket én is imádom, napi szinten inspirálódok ezekből, mégis azt gondolom, hogy minden nap receptből főzni egyszerűen kivitelezhetetlen. Biztos lesz egy alapanyag, amit épp nem kapunk a boltban, vagy hiányzik valami a konyhánkból, amire éppen szükség lenne. 

Sokszor a jól megírt recept nem működik mindenki konyhájában, mert a sütő hőmérséklete nem biztos, hogy megbízható, a fehér lisztek is különbözőek, nem minden vaj egyforma és az edények sem feltétlenül ugyanúgy vezetik a hőt. Egy recept rengeteg helyen elcsúszhat és akinél hiányzik a korrekcióra való képesség bizony gondban lesz a végeredménnyel. 

Amikor 2009-ben elkezdtem a gasztronómiával intenzíven és igen mélyen foglalkozni több főzőiskolában is jártam, rengeteg könyvet elolvastam. Szerettem a főzőiskolákat, de mégis a legtöbbet akkor tanultam, amikor neves séfek könyveiből tanultam és magam kísérleteztem otthon a konyhában. A főzőiskolákban eltöltött alkalmaknak nem a tanulás volt a fő célja, hanem a szórakozás, ami persze emellett adott mindig néhány ötletet, inspirációt. Ezt egészítettem ki azzal a rengeteg tapasztalati tudással, amit olvasással és gyakorlással szereztem meg. Kialakítottam a saját ízlésemnek megfelelő főzési stílust és elképesztően boldog vagyok vele! 

Annyira jó főzni, annyira szépek az alapanyagok, jó illatúak, finomak, hogy ezt mindenkinek meg kellene ismernie, meg kellene értenie és mindenek előtt élveznie kellene.  

Ráadásul csodálatosan jó megosztani a főztünket másokkal, a családunkkal, barátokkal, ismerősökkel, vagy akár idegenekkel. Fantasztikus érzés családi hagyományokat teremteni, azokat átadni a gyerekeinknek, egészséges életet biztosítani magunknak és a szeretteinknek. Mindemellett az ételeink és tudásunk színesítésével, az életünk is színesebbé válhat. Ha fizikailag nem is tudunk utazni, kicsit mégis is közelebb kerülhetünk az idegen kultúrákhoz a főzés által. 

Ha Te is szeretnél ízelítőt kapni ebből, ha szeretnéd ezt az érzést Te is átélni, akkor kövess a Facebookon, ahol a blog mellett sok-sok infót osztok meg, tippeket, ötleteket.